-033-

egyszer...

-032-

félholtan fekszik a félhold,

mozdulatlansága magával ragad

s ismét átélem a felkavaró érzést

amint tested a testemhez tapad...

a mozdulatlan szájmozdulatok

forró leheleted szapora hebegése,

amint haza hoztalak, s ahogyan itt alszol...

puha szuszogások - őrködöm feletted -

aludj jól, itt virrasztok melletted!

Október 13. 2013

-031-

úgy elszaladt a nap...
botorkálva követem tekintetemmel,
míg lassan rásötétül a városunk nyilló szemeire...
zajos szűk terecske
macskakővel kirakott utca
s a kövön ülve hegyezi fülét a macska...
a bezárt teraszok fölött fojtott zene,
füstszagú leheletét az arcomba érzem...
nehéz fa asztalkák, könnyű recsegő székek
a füst színű falakon régi kacatokból ékek,
nyúlok s fél kézzel a poharam elérem...
egyszerű halk szavak alkoholban való oldódása
- nagy szavak, éles-fönn hangon megszült eszmék -
a súlyos filozófiai elmélkedéseink szinusz görbéket írnak
szemeink előtt s csillagokként aláhullanak...
bambán bámulom a poharam hiányzó tartalmát - tűnődöm -
hány buborék, hány keserű korty jár egy életért?...

Október 10. 2013