ne csak a nyárral légy forrón együtt kedves,
kit, mint könnyű felhőt a Föld köré röpítsz
s lassan már csak az ősz marad nekem
amint búsan arcomra hullatja sárgult levelét...
illatod őrzi a ruhám s kapkodom illó tested
köddé vált nyomát, de üresbe markolok
marad nekem a hiányos megfeszült dobogás
a szívben s a testet nem öltött robbanó vágy...
szűnni nem képes tűzzel várlak édes méze az égnek
s csak szeretni akarlak, mint hajót a tenger:
vadul is és szelíden, felemelni az egekig
s hullámokon le a mélységekbe,
hogy feltárjam (Neked) sötétből kincseim...
hadd szeresselek elfojtva és halkan,
mint virágát szereti a zord föld ha megremeg,
hajtsd a vállamra nyugodni illatos fejed
s ébredéskor karom legyen párnád és paplanod ami betakar...
s legyen nagy zivatar közöttünk, mosódjunk egybe,
mint az esőcsöppek, forrjunk, párologjunk,
legyünk a Hidrogén és az Oxigén tánca
s telepedjünk le egy vizes pohárban...
2014. Augusztus 25-26.
2014. Augusztus 25-26.