2013. december 29., vasárnap

-054*-

     A nagy erdőtüzeknél jól bevált módszer az ellentűz. Ezt úgy csinálják, hogy a meglévő tűztől jó pár 100 méterre kivágják a fákat, meg sáncokat ásnak mögéjük, és ezeket a kivágott fákat a tűz irányába döntik. Ezután meggyújtsák őket, hogy a szándékosan gyújtott tűz szembe szegüljön a már kezeletlen tűzzel. Amikor a kis tűz összetalálkozik a nagy tűzzel már nem tud tovább terjedni és így a kis tűz háta mögötti terület sértetlenül marad.
     Így van ez az emberekkel is, a nagy tüzeiket kis tüzekkel ki tudjuk oltani. A lényeg az hogy a megfelelő időben és helyen rakjuk meg az ellen tüzeket és ássuk meg az árkokat. Amikor a személyt alávetjük ennek a sokk terápiának, valójában, egy kellemetlen érzést keltünk benne, magunkkal vagy egy adott helyzettel kapcsolatosan, oly igazságtalan módon, hogy önkéntelenül is aktiváljuk bennük az én védő mechanizmusaikat. S mindennek a dominószerű hatására az elszenvedett igazságtalanság megtorlása érdekében, a személy automatice felpumpálja magát olyan regeneratív energiával, mely úgy a probléma megoldó készségét, mint az önképét javítja és leállítja annak további degradálását.
    A tűz nem játék, ahogyan az emberek sem, ezért nagyon ügyelni kell vele. Annyi azonban biztos, hogy a tűz is menthet életeket.

2013. december 23., hétfő

-051-

csak ne a válla! nehogy megkívánjam
s az igéző szemet mely csábítón néz -
a velőmnek mélyén érzem bizsergését...

csak ne kísérts! kiengedtelek a szívem
hétpántos börtönéből - menekülj, rohanj -
ne fordítsd szerelmed, tőrébe fogva tartódnak...

csak felejts! burjánzó gyökere lelkünknek
új gyümölcsöt többé ne teremjen, mert fájó
egy virágzás - szomorú, lassú a mag hullás.

2013. december 21., szombat

-050-

mégis csak változók vagyunk,
a felszínünk alatt tanyázó korhadó talaj
egyetlen állandónk,
mozgó elveink akár a földkéreg -
gyűrődünk, meggyűrnek, szeretnek, gyötörnek
s elmozdulunk meggyőződéseinkben,

mint a világ egyik fogaskereke s csavarjuk tovább
egy másik helyen egy másik szívben
a benne lappangó érzelmet, értelmet...
ma kicsit komolyak vagyunk, más a ruhánk
másképpen kopog cipőnk
kicsit a járásunk is változott

s ha figyelmesen megnézed jó pár ránc szövődött
a régi idő vájta nyomokhoz,
de bölcsebbek vagyunk, lazák és türelmesek
csak néha öltjük magunkra a makacs,
csintalan neveletlen gyerek szerepet
azt is puszta szórakozásból...

hallgassuk a szívdobogások egymásra hangolódását,
mint két eleven metronóm eggyé válását -
a hanghullámok és a kémiai anyagok számtani középarányát
tökéletes összhangban a létszerű rezdüléssel,
s dugjuk a kezünket a kabátom zsebébe
s úgy sétájuk reggelé a hideg téli éjszakát...

2013. december 19., csütörtök

-049-

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,
hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van,
a többi csak toldás: alattad a föld,
fölötted az ég, benned a létra."

- Weöres Sándor

2013. december 15., vasárnap

-047-

nézlek...
hosszan figyelem mozdulatlan kőrvonalaidat
amint szelíden fekszel a monitor műanyag vásznának
sima tükrén,
de már régen nem mosolyogsz nekem
csak nézem a bőröd az ajkad a melled
harapnám, falnám... tépném szét a lelket,
de csak bámulom a monitort
forgatom fejemben a gondolatot,
mint költők kezében forog a toll,
letörüljelek? - szép márvány szobor...
csak ez maradt nekem belőled,
ez a néhány fotó...

2013. december 12., csütörtök

-046-

karcolatok a fehér havon
táskával a vállán halad a behavazott betonon;
ennél hogyan lehetnék hidegebb
megolvad az érintésem párás testeden...