barázdátlan a szív, hosszú gyűrődések a homlokon
tegnap láttam egy homokozót, olyan ismerős volt
valahogy nem jól sikerült a mai találkozás
nyújtom a kezem de nem érem szerelmünk csillagát
furcsa nagyon a szemedben az a csillogás
a hideg kicsípte az arcod, s megölelnélek
ha haragodtól szorongatva hagyná...
furcsa dobbanás, mindig egy lépcsővel feljebb
szédítő a magasság,
botorkálunk a sáros utcán -
veled mindig bepiszkolom magam,
legalább ez az új lakás más
szeretem a teret s ahogyan betöltöd jelenléteddel
nem jól sikerült, de legalább itt maradtál
s míg lemosod magadról az út porát
vallók neked, kibontom a szív erszényébe bújtatott
apró gyöngyszemeket...
úgy imádom a hajad, azt a fehér hattyú nyakat
a libabőrös vállad,
majd még vallók neked, de mindjárt jössz
elállt a zuhanyrózsából áradó eső,
készülök és várlak, hogy belecsókoljak
a világ legfinomabb ajkába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése