ez most ismét eltörött
az most újból elszakadt
hova rejtetted mosolyodat?
ki ez az idegen, miért hagy hidegen
a legédesebb mézed,
miért lett íztelen?
leégett gyufaszálak
reggelig még várlak - megvárlak,
kihűl lassan a csempekályha
s uralmába vesz a fájdalom
az örökös dalom,
amit bármilyen hangfekvésben
kotta nélkül eljátszom
s kívülről befele, bentről meg kifele dörömböl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése