nesztelen élettelenség ül bénultan a tömbházak padjain
sehol egy kopogó cipő, egy nyávogó macska
kikopottan méláznak a bokrok, a járda
a teletlen tél hótlansága piszokba burkolta városunkat...
az égből nehéz ködpárát pöfékel pár felhő
s a tó felett - mely sem nem jeges sem nem olvadt -
szürkén kavarog valami rongyos madár csorda
ötlettelen semmittevésükben tükrére potyogtatnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése