ábránd

vidáman futott át az udvaron
gondtalan, felhőtlen tekintete
ragyogott az augusztusi napban;
kőről kőre lépve hozta kezében
a párolgó leveses tálat - az asztalra helyezte
"ki segít nekem?" - csengőn kérdezte
s már mind a két gyerek ugrott is
hogy egyik a kenyeret, másik
tányért, kanalat az asztalra tegye...
a nyár utolsó langyos szele
még belefújta dallamos énekét
fülükbe, arany hajukba
s könnyű szárnyain az öreg almafáról
a legelső sárga levelet a földre hozta...
mindenki az asztalnál ült
a leves forrósága lassan enyhült,
de az illata továbbra is ott landolt
a gyümölcsillatú levegőben;
nem hallatszott csak a kanalak
tányérral való néhai ütközése
és egy egy kis kacaj
amikor édesapjuk rájuk mosolygott
és édesanyjuk odaölelte őket magához...

2012. Augusztus 19.(2014. Április 22, )