nem tudok bűnt el nem követni,
lelkem bomlástermékévé lettem
szédelgek körforgásomban,
tehetetlenül kapaszkodok melledben
csüngök válladon,
hangtalan kiáltásom nem jut el a tudatba
bezárt ajtók - egy nyílás, egy repedés -
érzem hogy valami szorongat s
körültekeri magát a gyomromon
kúszik a szívhez, tüdőmet mardossa,
hosszú füstkígyó emeli szárnyait magasba
s emelkedését a kis résen követem
nem tudok bűneim nélkül élni,
mindig megölök valakit - bennem-
s utána megölöm magam is szemedben,
ez a szenvedélyes elvérzés amint fekszünk a parton
s vérünkből lesz tenger -
vetkőzz, kérlek vesd le sérelmeidet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése