testemen érzem a testednek illatát
próbálom lemosni, de nem múlik, rám ragadt
s kéretlenül kapaszkodik bőrömbe
mint valami óriás kullancs...
szörnyeknek hajóján hánykódom
az emelt mérce egyetlen egysége a gyönyör
s minden körötte egyre silányabb
semminek sincsen ma már ára...
óriás árnyékod követ
érezlek hátamban, amint rám mutatsz
hosszú ujjaddal, rámutatsz bűnömre
és süllyedek, fölemészt szégyenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése