Oly csendes kis városunk
hószagú lehelete az arcunkba csókol
s amint hazabotorkálunk a nyirkos utcákon
lelkem oly nyugodt, mint a jelzőlámpa
mely sárgán pislákol s nem kell gondolnia semmire,
elvegyülnek érzelmeim az utca
templomi csöndjében -
áhítattal szívom magamba a keveréket -
s haza viszek belőle lakásunk rendetlenségébe
őszintén meghitten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése