-036-

rémisztő ez a tátongó magány -
a sok ezer arc amint suhanva tovább áll -
üres tátongások egy csillagtalan űrben
egyedül vagyok, egyedül néha félek...
átszűrődő boldogság kedves nevetése
s én csak félve nézem - újra és újra álmodom -
mert egyszer már elindultam
az egyirányú utamon mely szíveknek poklába visz el...
hamvadó szívek elfújt elporladása
amikor azon veszem észre magam
hogy az utcán sodródóm magamtól magamban
bemocskoltan, ürességben bűntudat nélkül...
lehunyt szemek édes szavak kínálta áhított hazugsága
nem is szerettelek, ma sem, más sem -
csak gyűlölöm magam, a sötét sugárzását szememnek;
keserű mosolygás
a tükörkép szembe néz, szánalmas megbánás,
de nem tör át az üvegen...
a szeretet döntés nem csak egy érzelem
lefejtem rólad a ruhát,
eldöntöm megteszem
nem dobban a szív, nem kíván a test
eldobott celofán cafatok zörögnek a szőnyegen
eldöntöm még egyszer, megteszem, megteszem,
de csak elalszom, fázó kuporgásom -
meztelenségem szégyene -
nincsen szeretet, nincsen érzelem...