2014. február 1., szombat

-065-

újra és újra magamba szívom szerelmed napi méreg adagját
rettenetes kontrollálatlan szív feszítés
kiugrás egy hetedik emelet feletti emeletről
lebegés a tér bénult időtlenségének múlásában,
megfeszült idegek húr szerű elpattanása
az őrültség határán - látom amint lassított
mozgással csapódik a falba, az elhajított telefon - 
elvesztett térerő, törött képernyő, vérző ökölben
a hevesen lélegző megbánás
s a sebesen tovább robogó túl késő
életeink visszafordíthatatlan egyirányú hideg sínjein...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése