dupla expozíció

amikor lenyomom a kioldó gombot és a kamera megörökíti a pillanatot, valójában, nem a pillanatot örökíti meg, mint ahogy mondani szokták, hanem annak a pillanatnak egy fény lenyomatát. s amikor újra nézzük, akkor ki ki mást lát rajta: némelyek a lefagyasztott cselekményt, mások a személyeket, még mások a mosolyokat, a szemek színeit, a hátteret. nekem ez a fénykép mást jelent, mint neked, mert lehet neked semmit sem jelent, csak egy expozíció - egy ezred vagy század töredéke a fény útjának...

vannak események, pillanatok, amiket képtele megörökíteni a kamera: bemozdulnak, kiégnek vagy éppenséggel alul exponáltak, túl lassan történnek vagy pedig túl gyorsan, rosszak a megvilágítási körülmények a fényegyensúly a mélységélesség stb... s olykor amikor egy gyönyörű napfelkelte gyönyörét elszalasztjuk, szomorúak leszünk, részben, mert a kamera beállításait babrálva, megfosztjuk magunkat a látvány gyönyörétől, részben a megörökítés tervét sem tudjuk megfelelően végre hajtani s meg kell várnunk a következő reggelt, ki kell várnunk azt a temérdek időt, mely kitölti a két időbeli megálló közti különbséget... 

az emberi szív is egy ilyen kamera... vigyázni kell a lencséire, hogy meg ne karcolódjanak, be kell állítani a fókuszt, a zár időt, a fényegyensúlyt, a rekesz nyílását és ügyelnünk kell arra, hogy a megvilágítás, a hely, és időbeli elhelyezkedés is megfelelő legyen... ahhoz hogy az érzés melyet megélünk vele tiszta és őszinte legyen... s a szív sokkalta kényesebb szerkezet mégis, a naplementéi sokkal távolabbi intervallumokat zárnak közre. a szívbe exponált jelek, olyanok, mint a nyers képek, utána is korrigálhatók, csak néha emiatt elrontani is könnyen lehet őket. rákerülnek a foltok, a karcolások, belepi őket a por... megesik hogy gyakorta rossz területre fókuszálunk, több személy közül nem a megfelelő személyre, vagy éppen ha megvan a megfelelő akkor mi mégis a háttért próbáljuk hozni az előtérbe. s az elkészített kép nem újrafókuszálható, ha valakit az élesség határán kívülre zárunk az végképp ott ragad, belemosódik a közömbösség tengerének homogén árnyalataiba...

itt van ez a kamera, neked adom, sok fényképet készítettek már vele, sokszor volt már le is ejtve, nem új, és nem hibátlan, de működik s ha megértően bánsz vele nagyszerű fényképet készíthet neked, de vigyázz ha kezedbe veszed, ne kattogtass vele fölöslegesen, a szobánknak mostanság kevés a fénye, s ha lekapod vele a halvány sziluettjeit néhány őszinte igaz érzelemnek, hívasd is elő... nehezen viselné el képei újabb megsemmisülését ez a gép...