nyirkos tenyerével végig simította homlokát és letörülte róla a verítéket... nagyon mélyeket lélegzett, szíve hangosan vert de zúgása befele hallatszott... hosszú, nagyon hosszú rohanás, menekülés az elöl a sötét test elől át az esőn, a városon, a sáros pocsolyák köpködő megaláztatásain... a megérkezés öröme, a letörült csöppökben átélt megmenekülés(megáll, fellélegzik)... pirkadat, a tavacska keleti partja belevörösödik a ébredő napba, lassan minden megélénkül... csak egy, egy zöld emlék-foszlány sötétlik mozdulatlanul a betonon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése