arany hullámok szóródnak - öreges mozgással kél a nap;
fénytenger övezi harmatos színét az autóknak, fűszálnak,
szerelmes csillanások a tökéletlen természet kebelén
érzéstelenített test, még mindig kábult a gyönyörtől...
valaki átsétál... árnyékos haladással nyomot hagy a tájon
s a rozsdakorong végül elnyeli, eltűnik egy feneketlen szem fenekén
hallhatatlan zúgással, mint mikor elindul a villamos -
álmos arcával álmos arcokra mutat a kis beton peronon.
visszatűrődő fénynyaláb - a padon fekvő bácsi rongyos ruhája,
mint békés mosolygás árasztja magából a város nyugalmát,
friss perec és palacsinta kerül a kirakati polcra, ropogós illatal
kinyílik egy ablak s egy veréb csipegeti a kiszórt morzsákat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése