egyedül és gyönyörűn...
olyan egyedül, mint kincs a bányák rejtekén
egymagadban hullatod könnyeid
fekete-fehérben féltett szerelmed kinek adod?
olyan titokzatos zöldszemű gyönyör,
de a magány, mint éles tör vagdalja
boldogságod törékeny testének halvány ereit..
olyan gyönyörűn, megközelíthetetlen szépsége
térdeket szájakat bénít... nézlek s hallgatok
gyönyörűn... egyedül... lassan megőrjít...
2013. Augusztus 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése