Önző ember vagyok, brutálisan nagy Egó-val. Nem értek igazán jól semmihez, amolyan ezermester féleség vagyok, mindenféléhez értek egy kicsit. Amolyan túlélő, de nem élősködő. Az élősködőket utálom. Az élősködőket utálom a világon legjobban, azokat az embereket, akik a bőröd alá másznak és nem tudsz tőlük szabadulni. Akik a legcsekélyebb dolog miatt sem mozdítanák meg a seggüket, inkább elkunyerálják, elveszik, elkolduljak egy másiktól, és tovább poshadnak romlott bűzős tétlenségükben. Ezeket utálom, teljes szívemből, akik sajnálkoznak hogy nincs mit enniük, de elvárják hogy szájukba tegyed az ételt, nem nyújtják ki érte a kezük. Rengeteg ilyen embert ismerek és mind utálom őket. Ez az egyik nagy bűnöm, megtanultam utálni az embereket, megbánás nélkül.
Kitört belőlem... az embernek mindig ki kell törnie abból a burokból, amibe beleszületik, ha igazán el akar érni valamit, legyen szó bármiről is. S ez a kitörés nem is olyan bonyolult, amilyennek egyesek azt bemutatják és leírják. Nem vagyok elég jó valamiben? Ok. Van rá pár reagálási lehetőség. Az egyik, amellyel környezetemben a közel múltban elég sokszor találkoztam, valahogy így szólt: jaj ez nem megy nekem, ezt én nem tudom megcsinálni, jaj hogyha pofára esek, én túl ilyen olyan vagyok erre a feladatra, én így és úgy. És ennek következtében az illetők, a szaros seggükön maradtak, vagy azon a pofájukon, melyre az Úr születésükkor ejtette, és képtelennek voltak róla feltápászkodni idióta ürügyeik miatt. A másik lehetőség, beismerem hogy nem vagyok elég jó, elég ügyes, elég valamilyen, amilyen az adott pozícióhoz, helyzethez kellene legyek, és még mielőtt valami nyálas, nyavalyás szánalmas kifogást keresnek rá, elhatározom, hogy akkor ráveszem magam, hogy jobb legyek. Kitalálok valamit, vagy egy jól (másoknak már) bevált módszerrel, elkezdem fejleszteni magam. S addig fejlesztem magam, míg elérem azt a szintet amely megfelel annak az elvárásnak, amelyet a kitűzött cél megkíván tőlem.
Nem valami optimista - pesszimista dolog ez, ez egyszerűen arról szól hogy talpraesett akarsz e lenni, van e vér a pucádban arra, hogy lábra állj, vagy megmaradsz sajnálkozó állfogyatékos balfasznak.
Körülbelül ennyi a mai nap tanulsága, ha egyáltalán tanulságnak mondható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése