közeledő cipőkopogás... valaki jön a múlt ködös messziségéből, olyanná szeretne lenni, mint egy tegnapi nap, eleven és megérinthető... a szétoszló ködben, alakja lassú görbületekben kirajzolódik és formái megtelnek színekkel... közeledő cipőkopogás... aztán elmegy melletted, s idegen szemekkel, értetlenül lépteit követed... keserű fájó szorongás váltja fel izgalmát a szívnek, s ül rajta lábait az alatta tátongó mélységbe lógatva... sok kérdőjel hull alá a mélybe s bele az éjbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése